Lakossági felmérés a Ferencvárosban!

Hétvégén folytatódik a lakossági felmérés! A helyszín ezúttal a Lónyay_Erkel_Ráday_Mátyás utcák által határolt tömb. Ezúton is kérek minden lakót, hogy válaszaival segítse a munkámat!

Mi fán terem a fenntartható városépítészet?

Avagy hogyan definiálható a fenntarthatóság városi/városépítészeti léptékben és mi dolga a várostervezőknek, ha fenntarthatóságra törekszenek.

Nehéz eldönteni, hogy mi folyik többet a csapból: a zöld, az öko vagy a fenntartható címkével ellátott termékek/szolgáltatások/tervek sora. Lassan annyi mindent nevezünk már fenntarthatónak, hogy sokszor már a szó hallatán is, önkéntelenül szkeptikus mosoly húzódik az arcunkra. Nem tudom, hogy ennek az az oka, hogy az esetek többségében olyan dolgokat próbálnak eladni ezekkel a szavakkal, amik még gondolat szintjén sem fenntarthatóak vagy pusztán csak azért, mert pontosan nem is sejtjük mitől lehet az az adott dolog, a maga szintjén fenntartható. Valószínűleg már elég sokan találkoztak a fenntartható fejlődés fogalmával, avagy ami „kielégíti a jelen szükségleteit anélkül, hogy csökkentené a jövendő generációk képességét, hogy kielégítsék a saját szükségleteiket" ( Egyesült Nemzetek Szervezetének 1987-es Brundtland-jelentése szerint).  A 21. század elején  a városok népessége magasabb mint valaha, a GHO adatai szerint 2010-ben a Föld népességének több mint fele élt városokban, míg 100 évvel ezelőtt csupán 20%-uk (összehasonlításképpen Magyarországon ez az arányszám 68,3% volt 2010-ben). A növekvő embertömeg többet és többet fogyaszt, egyre inkább szennyezi a környezetét, miköz ben életformája minden eddiginél több energiát és nyersanyag felhasználást követel meg. Ez az amit minden nap hallunk a TV-ben, olvasunk a neten és hallgatunk reggel a rádióban. Jó eséllyel még egy épület szintjén meg tudjuk mondani hellyel-közzel, hogy az mitől lesz fenntartható,  vagy legalábbis van valami elképzelésünk róla, pár tippünk arról, hogyan használjuk fel benne kevesebb energiát, milyen anyagokat építsünk bele, de vajon mit jelent a fenntarthatóság egy-egy városrész szintjén, idézőjelek nélkül....

 A tisztán látás kedvért először nem ártana tisztázni, hogy a napjainkban a várostervezés milyen feladatokkal néz szembe, és maguk a várostervezők hogyan határozzák meg tevékenységüket. Általában a "várostervezést" az építészeti, a településgazdálkodási, a tájépítészeti és a mérnöki tervezés egységének tekintik, amely alapvetően a fizikai környezet alakítására irányul. Az amerikai és európai urban design terminológiája erősen eltér. Míg előbbi erősen a társadalmi változásokra koncentrál, figyelmen kívül hagyva a formát, az anyaghasználatot, a városi tipológiát; addig az utóbbi erősen technológia orientált és semmibe veszi a szociológiai és kulturális tényezőket (Hatuka 2007).  Nem egységes tehát a nézőpont még magáról a várostervezésről sem és minden témában dolgozó a saját szájízének megfelelően csiszolja feladatait. Ebből következően nyilvánvalóan azzal kapcsolatban sincs egyetértés, mitől lenne egy városrész fenntartható és ezügyben kinek mi mindent kellene tennie.

Ebben a bejegyzésben Douglas Farr gondolatai mentén szeretnék a témáról írni, hiszen szempontjai közel állnak a kutatásom alapfelvetéseihez. Sustainable Urbanism , Urban design with nature tanulmányában a következőképpen definiálta a fenntartható városrészeket: olyan magas teljesítményű épületállománnyal és infrastruktúra hálózattal rendelkező városrészek, melyek bejárhatóak és tömegközlekedéssel ellátottak. Ezentúl alapvető kritériumnak fogalmazza meg a sűrűséget és a természeti környezethez való elérhetőséget.
Elsőként vegyük a sűrűséget.  Farr meghatározása szerint  18-19 lakás hektáranként  mindenképpen szükséges ahhoz, hogy gazdaságosan ki lehessen építeni a tömegközlekedést, a 37 lakás/hektár sűrűség elérésekor pedig már a felszíni kötött pályás rendszer, 54 lakás/hektár arányszám mellett már a metróhálózat működése és kiépítése is lehet hatékony. Ilyen szempontból tehát a budapesti belváros tökéletesen megfelel a fenntarthatósági követelménynek, hiszen a V., VI., VII., VIII., IX.  kerület lakás/hektár sűrűsége 2011-ben a következő volt: sorban 74.52, 111.65, 176.77, 62.56, 31.52 (Szabó 2011). Érdemes lenne azonban ezeket az arányszámokat a laksűrűséggel is összevetni, hiszen ha csak a budapesti belvárost tekintjük, hamar kiderül, hogy az említett kerületekben egy lakásban átlagosan 2 ember sem lakik.

Forrás: A pesti belváros tömbjeinek sűrűsége (Szabó Árpád 2011)

Farr továbbá azt is kiemeli, hogy fenntartható városrészek kialakításakor törekedni kell olyan zónák kialakítására, ahol a lakhelyek és munkahelyek aránya 1:1. Azt hiszem nem szorul sok magyarázatra, hogy a lakhelyek és a munkahelyek közelsége miért tesz egy városrészt bejárhatóvá, a közlekedést hatékonyabbá.
Szempontrendszerében fontos helyen szerepel a biofília, vagyis az élet szeretete. Farr értelmezése szerint a fenntarthatóság városi léptékében fontos tényező, hogy az emberek milyen könnyen tudják elérni a természetet. Például az a szennyvízhálózat, amely tápanyagokat von ki a vízből növények termesztéséhez, elősegíti, hogy kevesebb vegyszer rakódjon le a csatornában. De beszélhetnénk akár az élelmiszerek helyi előállításáról, illetve a lokális szintű hulladékgazdálkodásról is (pl. komposztálás), melyek szorosan kapcsolódnak a biofíliához.
Természetesen szinte megkerülhetetlen, hogy ha fenntarthatóságáról van szó, akkor ne említsük meg az épületek energiahatékonyságát, értve ezalatt a passzív (tájolás, kompakt tömegalakítás, kevés lehűlő felület) és az aktív (gépészeti rendszerek hatékonysága, megújuló energiák használat stb.) megoldásokat. Ezentúl szót ejt az infrastruktúra jó teljesítményéről, vagyis a jól kiépített esővízgyűjtő hálózatról, az úthálózat jó kiépítettségéről, közműhálózat hatékonyságáról, valamint a város- és tájépítészeti elemek jelenlétéről.
Farr alapvetően öt dolgot emel ki kisebb lakóterületek fenntarthatóságával kapcsolatban:
1. beazonosítható a terület központja és a határai
2. gyalog bejárható, ez körülbelül 16-81 hektárt jelent (kb. egy átlagos városi tömb 8-16 hektár)
3. vegyes használatú, vagyis vannak munkahelyek, szolgáltatást nyújtó területek, lakóhelyek, bevásárló helyek a területen belül (ilyen szempontból a Budapest belváros igen kedvező képet mutat)
4. egységes úthálózat, másképpen fogalmazva sok kereszteződés egy-egy utcán belül (a tömbök kerületet maximálisan 450m határozza meg), hogy minél többféleképpen el lehessen jutni a célállomásra
5. közös használatú területek jelenléte, ami lehet park, játszótér, ahol a lakók találkozhatnak
Az öt kiemelt szemponton túl megemlíti továbbá az autómentes tömböket (olyan lakótömbök, melyekben nem engedélyezett az utcában való parkolás), az autómegosztó programokat, a kiskereskedelmek jelenlétét és az adott tömegközlekedés hatékonyságára irányuló törekvéseket, mint a fenntarthatóság könyökfáit.
Ezek az értékek a városrészek fenntarthatóságát elsősorban a fizikai környezet és energiahatékonyság szempontjából vizsgálják, ugyanakkor érdemes lehet egy olyan rendszert is tanulmányozni, melynek középpontjában az emberek jóléte, a társadalom fejlődése áll. De ezt majd csak egy másik bejegyzésben.

Egy bécsi (tömb)szelet!

Fenntartható tömbök Bécsben 1.rész: Mustersiedlung

A bécsi lakásépítés egyik talán legtöbbet publikált példája a Sargfabrik, a projekt, melynek neve szorosan összefonódott a participáció és a közösség szavakkal.(Bővebben a lakóegyüttesről és benne zajló programokról magyarul itt olvashatnak.) Azonban nem az egyetlen olyan kezdeményezés Bécsben, amely az összetartó lakóközösségek kialakulást lehetővé tevő építészeti programalkotásban látja a lakótömbök (fenntartható) jövőjét. Egy ilyen, egyébként "autómentes" címmel befutott projektet mutatok be ebben a bejegyzésben, ami nem más, mint az Autofrie Mustersiedlung.

A házcsoport Bécs észak-keleti részén, a Duna innenső oldalán, a belvárosától, mintegy 7-9km-re található.  Összehasonlításképpen: Budapest belvárosához képest ekkora távolságra eső terület jócskán kívül esik a  Könyves Kálmán-Hungária-Róbert Károly körúton. Bár valószínűleg itthon senkinek  még csak eszébe sem jutna autómentesnek egyáltalán csak nevezni egy projektet, Bécsben ez másként van. Az autómentes lakóövezet kialakításának gondolata az osztrák fővárosban Christoph Chorherr 1993-as kezdeményezéséig nyúlik vissza. Bécs, Budapesthez hasonlóan, rendelkezik a világon az egyik legkiterjedtebb háború előtti lakásállománnyal és az ehhez kapcsolódó beépítési sűrűséggel, valamint korlátozott úthálózattal. Nem csoda, ha a kilencvenes években egyre gyakoribbakká váltak a forgalmi dugók, annak ellenére, hogy az osztrák főváros lakói kiemelkedően magas arányban mutattak már akkor is "autómentes" közlekedési mintákat. További érdekesség, hogy a majd kilencven évre visszanyúló szociálisház építésiprogramok ellenére, még 1996-ban is  az 1930-ban kihirdetett egy lakásra jutó parkolóhely minimum követelményei voltak érvényben. Ha például egy lakóegyüttes megújításáról vagy netalán bővítéséről volt szó, biztosítani kellett ezt a minimumot, ami egy sűrű belvárosi negyed esetében általában mélygarázst, ezáltal óriási többletköltséget jelentett. A projekt megkezdésekor tehát első körben a jogi és politikai akadályokon kellett átvagdosnia magát a tervezőknek. Végül sikerült elérni az építési törvény módosítását, oly módon, hogy a tömegközlekedéssel  kiválóan elérhető területek, a parkolási követelményekre vonatkozó előírások alól mentesülnek.

A projekt irányelveit három nagyobb témakörre fűzték fel, melyek a következők: közösség, energiahasználat, mobilitás. De mit is jelentenek ezek a gyakorlatban. A közösség elsősorban a lakók között létrejövő szoros kapcsolatokra utal, ami már a tervezés során megkezdődött, hiszen  részt vehettek a programalkotásban, beleszólási joggal rendelkeztek lakásaik alaprajzával, illetve a közös használatú terek kialakításával kapcsolatban. Eközben persze megismerték egymást és megtanultak egy közös cél érdekében dolgozni. Ezentúl a területen internet kávézót, közös mosókonyhát, veteményes kerteket a tetőn, játszóteret és a fiatalok számára szórakozóhelyet alakítottak ki, melyek mindegyikét helyiek üzemeltetik. Az épületegyüttes ráadásul a fenntarthatósági irányelveknek megfelelően tájolásával is lehetővé teszi a napenergia minél nagyobb arányú passzív használatát, a szürke-szennyvíz helyszíni kezelését és wc-kben való újrahasznosítását. Ráadásul a felhasznált építőanyagok mindegyike környezeti hatásvizsgálatok után került kiválasztásra és a burkolt (nem vízáteresztő burkolat) területek aránya is minimális. Mobilitás tekintetében pedig sikerült elérni, hogy 250 parkolóhely helyett mindössze 25 található a területen, miközben 400 bicikli tárolása megoldott.

De amitől igazán különleges ez az épületegyüttes, ami talán a projekt sikerességének is kulcseleme, azok a benne lakó emberek, akik benépesítik a lakásokat. A lakosság összetétele meglehetősen fiatal, az itt élők durván háromnegyede 45 év alatti és a háztartások 61%-nak tagja 18 év alatti gyermek, úgy, hogy a háztartások majdnem felében hárman vagy annál többen laknak. Eközben a szakmák és jövedelmek eloszlását tekintve elég vegyes a kép. Ami pedig szinte mindenkire igaz ( 915-ből 1000 emberre), az az, hogy van biciklije.

 A lakók mindössze 3,6%-ának van személygépkocsija, ugyanakkor 57%-uk tagja  az autómegosztó programnak. ( Az érdeklődőknek egy TED-es video az Amerikából induló autómegosztási programról.) Persze az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy az ideköltözők nagy része már korábban is "autómentes" életet élt, amit az is bizonyít, hogy Mustersiedlungot nagyrészt (55%) pont emiatt választották lakhelyül.

Az 1999(!)-ben átadott lakóegyüttes és a rendkívül sokrétűen megalkotott program rengeteg érdekes kérdést vet fel hazai viszonylatban is. Lehet, hogy egy-egy belvárosi kerületben Budapesten is tudnánk mutatni olyan lakótömböt, ahol az ott lakók 92%-a nem rendelkezik személygépkocsival, de vajon olyat tudunk-e találni, ahol ez 90%-os gazdasági aktivitással és nem munkanélküliséggel és nyugdíjas lakókkal párosul?


Forrás: http://www.istp.murdoch.edu.au/ISTP/publications/jscheurer/urbanecology/pdf/ch16-7.pdf

Lakossági felmérés a Tervézvárosban!

Hétfőn megkezdem a lakossági felmérést a Zichy Jenő_Nagymező_Dessewffy_Jókai utcák által határolt tömbben. Ezúton is kérek minden lakót, hogy válaszaival segítse a munkámat!