2014/05/15

LILAC- low impact living affordable community

Avagy alacsony környezeti terhelést jelentő, megfizethető közösségi lakások nyomában. Fókuszban Bramley, West Leeds

Pár fogalom tisztázásra szorul, mielőtt fejest ugornánk a lila(c) ködbe. Szóval mit is jelent a nehezen magyarra fordítható "co-housing" szó?
A co-housing egy olyan lakhatási forma, melyben a lakók aktívan részt vesznek a lakókörnyezet kialakításnak tervezésében, illetve annak fenntartásáért is ők felelnek. A lakók tehát mind elkötelezetten "közösségben" szeretnének élni és ezért hajlandóak is tenni. Közös tevékenységekkel, közös érdekek mentén (pl. a lakókörnyezet tisztaságának megőrzése, vagy egy játszótér kialakítása a közös használatú területen) az egyének és a családok egy közösséggé formálódnak. Ráadásul  maguk az épületek is úgy vannak kialakítva, hogy a közösségi életformát lehetővé tegyék, vagyis az így megépülő lakónegyedekben jellemzően nagy arányban találhatóak közös használatú terek , miközben a lakók ugyanúgy rendelkeznek a hagyományos háztartásokra jellemző lakásokkal, saját használatú terekkel. 

A másik fogalom, ami a LILAC kapcsán gyakran felmerül, az az "ecovillage", vagyis ökofalu. Ez nem jelent mást, mint olyan városi vagy vidéki lakóközösséget, melynek tagjai igyekeznek a támogató társadalmi környezet mellet, alacsony környezeti terhelést okozó életet élni. Ennek elérése érdekében többek között ökológikus tervezési elveket, megújuló energiaforrásokat hasznosító technológiákat és természeti környezethez közeli megoldásokat alkalmaznak.


Helyszínrajz (még nagyobb felbontásért klikk)
A LILAC az Egyesült Királyság első megfizethető ökológikus co-housing projektje, mely 20 háztartás lakóit formálja egy lakóközösséggé, West Leeds, Bramley negyedében. A fentiek alapján tehát a lakóközösség három jelszót tűzött a zászlajára: alacsony környezeti terhelés, közösség és megfizethetőség. 

A gyakorlatban, az alacsony környezeti terhelést jelentő életmód (low impact living) a LILAC lakói számára  azt jelenti, hogy minden épületet karbonsemlegesen igyekeztek kialakítani- ami nem is olyan meglepő, ha tudjuk, hogy az Egyesült Királyság környezeti irányelvei alapján 2019-re minden új építésű épületnek karbonsemlegesnek kell lennie. A LILAC  épületei ráadásul  az év során megtermelt többlet energiájukat visszatáplálják a hálózatra. Ezen túlmenően a tervezéskor elsősorban helyi építőanyagokat választottak, illetve egy speciális panel-elemes burkolatot is használtak. Ez a Modcell névre hallgató előregyártott panel két fa tábla között préselt szalmabálát tartalmaz, ami nagyon jó hőszigetelési tulajdonságokkal rendelkezik. Így egy ház, ahelyett, hogy négyzetméterenként 385 kg széndioxiddal terhelné a környezetet a kivitelezése során,- mint ahogy ezt egy hagyományos lakóház esetében megállapították (Pacheco-Torres, 2014);  a LILAC becslései szerint állítólag 12,25 tonna szén-dioxidot köt meg. Bár ezek az adatok nem visszaellenőrizhetőek, de már több nemzetközi kutatás is foglalkozott az alacsony környezet terhelésű épületekkel, amelyek mind bizonyítják ezen házak létjogosultságát. Gonzalez (2011) tanulmányában például arra az eredményre jut, hogy  egy-egy épület kivitelezése során környezetbarát építőanyag választással  akár 73,54 kg/m2 CO2 kibocsátás csökkentés is elérhető egy hagyományos épülethez képest. Az , anyaghasználat mellett, természetesen a LILAC pallettájáról a passzív szolár tervezési elvek sem maradhatnak le (téli hőtárolás, nyári napvédelem biztosítása passzív építészeti eszközökkel), csakúgy mint autómegosztási  rendszer (car-sharing), illetve a helyi növénytermesztés sem. 


A közösségi jelleg jegyében a lakónegyed olyan közös használatú területekkel rendelkezik, mint  konyha, nappali, mosókonyha, vendégváró szoba, illetve multifunkcionális terem, amely elsősorban workshopok lebonyolítására alkalmas. 


Amitől pedig igazán izgalmas lesz a projekt, az a modell gazdasági alapjait megadó különleges bérleti rendszer. Az elmúlt évtizedben még az Egyesült Királyságban is úri mulatsággá vált a lakásvásárlás. Erre válaszul találtak ki a LILAC-lakók az MHOS-t (Mutual Home Ownership Society), ami magyarul Közöstulajdonú  Lakásszövetkezet jelent és valójában egy sajáttőke-hányadon alapuló bérleti rendszer. Az MHOS biztosítja, hogy a lakások árai tartósan megfizethetőek maradjanak és ne kövessék a lakáspiaci árak ingadozásait. 

A lakásokat nem a lakók birtokolják egyénileg, hanem azok MHOS- tulajdonát képzik, ami valójában egy szövetkezet., amit a lakók irányítanak. Működését a lakók havi befizetéseiből finanszírozzák, ami minden háztartás esetében nettó jövedelmének 35%-át jelenti. Minden lakó rendelkezik bérletjoggal, amely segítségével a LILAC egy adott házára vagy lakására igényt tarthat. A kezdeti beruházás költsége (telek költség, építési költség) az MHOS-é, amit törzsrészvényekre osztottak (£1,000 névértékkel). Az egyes lakók részvényeinek száma attól függ, hogy mennyit engedhetnek meg maguknak, illetve, amennyi otthonuk építési költsége volt. Amennyiben egy lakó jövedelme növekszik, több részvény birtokosa lehet. Ha a jövedelme valami miatt visszaesik, ahelyett, hogy elveszítené a lakását, a részvényeikből adhat el a potenciálisan fellépő vevőknek. Ha munkanélkülivé válik, akkor részvényét egyszerű bérleti jogra válthatja. Annak érdekében, hogy a modell fenntartható legyen, a törzsrészvényesi részesedés nem térhet el az adott lakás építési költségétől 10%-nál nagyobb mértékben. Abban az esetben, ha egy lakó kiköltözne LILAC-i otthonából még azelőtt, hogy három évet élt volna ott, a részvényeit csak azok eredeti értékén adhatja el, míg ha három évnél több ideig élt a lakásban, akkor a lakóterület átlagos jövedelmének változásával arányos áron értékesítheti. 
A lakók igényeik és jövedelmük változásával (például egy fiatal házaspár gyermekvállalás esetén) költözhetnek egyik lakásból a másikba, mindaddig, amíg az összes részvényt képesek finanszírozni a lakók. Még több infóért klikk, illetve a TED-es video sem maradhat el!
 
Mivel a projekt még kezdeti fázisban van, ezért a modell sikeréről egyenlőre még nem tudok beszámolni, minden esetre egy érdekes kezdeményezés, aminek magyar viszonylatba ültetéséről érdemes lehet elgondolkodni, persze csak egy közösség részeként, közösen. 
 

2014/05/08

Fiktív lakók fiktív közösségi lakhelyeken egy kutatási projektben, ami nem csak fikció!

Avagy egy érdekes kísérlet azoknak, akiket érdekel a co-housing és a participatív tervezés.




A BME Lakóépülettervezési Tanszéke Holcim Hungária Otthon Alapítvánnyal és a Városkutatás Kft-vel közösen egy 1 éves kutatást indít, melynek fókuszában egy lehetséges  csoportházas közösségi lakóhely (co-housing)  létrehozása áll. 
A kutatás lényegében egy co-housing létrehozásának folyamatát kívánja lemodellezni (lakók összegyűjtése, közös tervezés stb.) mindezt a zöld mezős városi agglomerációban, kompakt építészeti megoldásokkal és kooperáción alapuló közösségi lakhatási formákkal történő benépesítéssel, alternatívát kínálva az extenzív területfelhasználáson alapuló családi házas beépítési móddal szemben. A projekthez lelkes fiktív lakókat keresnek, akarom mondani önkénteseket, akik többek között  a fiktív helyszín keresésben, a fiktív közösségi szabályok meghatározásában, a csoportház építészeti kialakításának közös tervezésében és havonta egy fiktív lakóközösségi találkozón kell részt vennie. Akinek felkeltette az érdeklődését a téma, azok még többet olvashatnak itt és itt. Akik pedig már most tudják, hogy fiktív lakóvá szeretnének előlépni és nem szeretnék, ha a kutatás fikció maradna, azoknak klikk ide